A darukat minden gyártó a maximális teherbírásuk alapján csoportosítja. Ez sokkal egyszerűbb és marketing szempontból eladhatóbb, mint a gyakorlati felhasználás szempontjából sokkal fontosabb tehernyomaték. Utóbbi az emelt teher tömegének és a vízszintes távolságának a szorzata.
(Nagyobb lánctalpasoknál meghaladhatja a 40.000 tonnamétert!) Ez egy változó érték és átszámítva az adott pozícióban alkalmazható terhelésre táblázatokban, illetve grafikonokon mutatják ki a gyártók. Bonyolítja a helyzetet, hogy nem csak a függesztő eszközök (horgok, kötelek, emelőgerendák, stb.) tömegével kell számolni, hanem a daru saját gémszerkezetével is, ami még egy adott típusnál is változó, mert különböző gémrendszereket alkalmaznak, teleszkópgémnél pedig a kitolás mértéke is számít. A gémszerkezeteket tömegének csökkentése régóta a fejlesztések egyik fő iránya és jó eredményeket értek el jobb anyagminőséggel, korszerűbb szerkezetekkel, a gémkitoló hidraulikus munkahengerek számának (akár egyre) csökkentésével, sokféle rácsos segédgémszerkezet variálhatóságával. Nem véletlen, hogy a rendkívül mobil és gyorsan munkára kész teleszkópgémes autódaruk mellett ma is alkalmazzák a körülményesebben munkára fogható rácsos gémeseket, hiszen ezeknek a saját billentő tömege sokkal kisebb. (A képen 1457 tonnát emel egy Superlift rendszeres Terex-Demag CC8800-1.)

A Tadano Faun ATF 50G-3 (50 t) egyik diagramja, a pontok melletti számok az ott emelhető maximális tömeget mutatják:

A királytengelytől (a forgó felépítmény forgásközéppontja) a teheremelés felé eső összes tömeg billenteni próbálja a darut kifelé, ezért azt  meg kell támasztani talpalással (lánctalpasoknál többnyire nincs külön talpalás) illetve kiegyensúlyozni ellensúlyokkal. A közeli emeléseknél a gémszerkezet szilárdsága szab határt, de nagyobb távolságoknál a billentő nyomatékot csak rendkívül nagy ellensúlyokkal lehetne kiegyenlíteni. A megoldás kézenfekvő és már régen megoldották: az ellensúlyokat kell hátrafelé messzebb vinni. A Demag Superlift (képek itt.) elnevezésű rendszere a legismertebb, de a Liebherr is kifejlesztette (Derricknek nevezik), illetve a lánctalpasairól híres Lampsonnál Transi-Lift, a Manitowocnál Variable Position Counterweight a neve. Eredete, mint szinte mindig ezúttal is a Gottwaldhoz kötődik, ott Maxiliftnek hívták és már az AK 680-ashoz is létezett.
Mindegyik lényege egy külön csoportba rendezett ellensúlykészlet, ami a talajon fixen, vagy kerekeken mozgathatva hátul helyezkedik el, egy hátrafelé dőlő gémre függesztve, amelyik össze van kötve a főgém csúcsával így kimerevítve azt és ellensúlyozva a billentő nyomatékot. Az emelésnek megfelelően az ellensúlyok tömege és távolsága változtatható, illetve a talajra letehető, elemelhető.
A Liebherr LR 11350 1350 tonnás lánctalpas daru rendszere:

Mit jelent ez a gyakorlatban? A fenti LR 13500-as természetesen alkalmazható külön ellensúlyokkal és azok nélkül is. A különféle variációkat 49 oldalon részletezi a Liebherr prospektusa. A korszerű darukhoz ma már kötelező az emelés tervező szoftver, amellyel össze lehet állítani a legkedvezőbb gém és ellensúly konfigurációt. Nem Superliftes daruról, de erről a témáról egy érdekes írás itt. (Érdekességként innen letölthető a kranXpert Demó ill. Free változata.) 
A Superlift típusú rendszerek előnyeiről beszéljenek a számok:
SL gém (függesztett ellensúlyok nélkül): 54 méter gémhossz/14 méter távolság=543 tonna, ugyanez BW ellensúlyrendszerrel (lásd a fenti ábrán) 1250 tonna (+130%!).
SL gém (függesztett ellensúlyok nélkül): 90 méter gémhossz/76 méter távolság=30,5 tonna, ugyanez BW ellensúlyrendszerrel (lásd a fenti ábrán) 222 tonna (+628%!!!).  

Két animáció Superliftes alkalmazásról:




  Végül egy igazi csemege! Hídépítés: 2010. 04. 20-21. Boston (MA), USA. 192 tonnás (212 UStons) elemek beemelése. Főszereplő: Terex-Demag CC 2800 (600 t). A Superlift rendszerrel „sétál” (3:40).