A magyarországi nagy acélszerkezetes hidak építője
a Ganz-MÁVAG (korábban a MÁVAG) volt. Szinte az összes ismert Duna és Tisza hidat ez a vállalat építette. (Erről a Wikipédián itt olvashatsz.) 1978-79 tájékán vásároltak öt autódarut, 2 db japán Kato NK-20B 20 tonnást, 2 db finn Lokomo A351NS 36 tonnást és 1 db szintén finn Lokomo A393NR 90 tonnást. A szocialista (KGST) országokból akkoriban nem lehetett beszerezni korszerű és főleg nagyobb teherbírású autódarukat, ezért muszáj volt konvertibilis valutáért, leginkább Kato darukat venni az építőipari vállalatoknak. Az osztrák Berger cég neve is olvasható volt a Kato gémek oldalán, ezért hívták őket a köznyelvben tévesen kátóberger-nek.
Az öt daru egy korai fotón a budapesti Népliget szélén, a Vajda Péter utcánál, háttérben a Ganz-MÁVAG irodaháza:
Középen a 90 tonnás, menethelyzetbe hátrafordított gémmel, amit egy utánfutón (bogin) vitt és „erősorrendben”
mellette a többiek. Az előttük álló öt darukezelőt, ha valaki felismeri kérem jelezze! (A képet itt nagy méretben is megnézheted.)
A folytatást is olvasd el!
A daruk sok nagy és szép acélhidas, illetve más acélszerkezetes gyártási és építési munkában vettek részt. A képen a 90 tonnás Lokomo 1000 m³-es acél tartályokat szerel (valószínűleg víztornyok gömbtartályai):
Az egyik nagy híd előszerelése, szintén a 90 tonnással, az azóta már megszűnt lágymányosi telepen (helyén most az Infopark van):
Az archív fotókért köszönet "tupolev"-nek.
A nyolcvanas, kilencvenes években a hazai hídépítési munkákon kívül a daruk sok más országban is jártak dolgozni, hiszen a Ganz-Mávag elismert vállalat volt az egész világon. Magyarországon a 90 tonnás Lokomo sokáig az egyik legnagyobb autódarunak számított.
A daruk 2005 utáni története
Információim szerint az egyik 36-os Lokomo egy finnországi főjavítás után fizetségként ott maradt. Valószínűleg így oldották meg a valuta problémát. A Ganz-MÁVAG 1988-ban több kisebb cégre bomlott szét, a hidas részleg neve a darukkal Ganz Acélszerkezeti Vállalat lett, majd a rendszerváltás után több hasonló néven működött tovább. A budapesti Duna hidakról szóló könyvben, a Lágymányosi híd fejezetben (érdemes megnézni itt) több képen is látható a 90-es Lokomo. A három működő daru (és a hibás is) a Lágymányosról Csepelre költözött előregyártó üzemben telephelyezett. Az egyik 20 tonnás Kato motorhibássá vált és ismeretlen okból nem javították meg.
Sajnos rossz minőségű, régi mobiltelefonos képek Csepelről. A 90 tonnás Lokomo 2005-ben, kezelő Hőgyi Jani, a lánctalpas egy régi orosz 100 tonnás nem a Ganzé, de a cégnek dolgozott:
Ezen a képen pedig a 36-os Lokomo emeli be a dunaújvárosi Pentele híd egyik segédelemének (csőrnek hívták) a darabját, kezelő Tóth Gyuri:
Webkamerás felvételen, a 36-os Lokomo a Pentele híd dunaújvárosi oldalán, a Duna felől tolt ártéri acélhídon. A háttérben az Ácsgép 500 tonnás Demag lánctalpas daruja látszik, amelyet a híd parton történő összeszereléséhez vásároltak.
A működőképes 20 tonnás Kato 2006-ban a Pentele híd dunavecsei parton történő összeszerelésén. A képbe belógó lánctalp az 500 tonnás Demagé. A Katoban a kezelő Bajor Pista, innen ment nyugdíjba.
A Pentele híd beusztatásán. A híd alatt már a bárkacsoport van, hátul a Clark.
Ugyanazt a Katot emeli bárkára (uszályra) a Clark Ádám úszódaru 2007-ben, az ideiglenes tartóállványok vízről történő bontásához. A kezelő ekkor már a másik üzemképtelen Kato kezelője, Nádas Bálint volt. Ő sajnos már nincs köztünk, egy évvel később elhunyt. Emlékét itt is megőrizzük!
A Pentele híd után a 20 tonnás Kato visszakerült Csepelre és leállították. A 90 tonás Lokomo szintén ott dolgozott, mint telepi kiszolgáló daru, a 36 tonnás Lokomo pedig az Északi-összekötő vasúti híd felújításán (cseréjén) dolgozott.
Az immár Ganz Híd-, Daru-, Acélszerkezetgyártó Zrt. néven működő cég a Megyeri (Északi M0) híd építését már teljesen bérelt darukkal kezdte meg. Az építésen dolgozó vállalkozások döntő részét nem fizette ki, amit itt nem kívánok részletezni, aki kíváncsi rá, elég beírni a Google keresőjébe a Ganzacél nevet és rengeteg találatot fog kapni az akkori botrányos, vállalkozásokat és embereket tönkretevő ügyről.
Óriásplakátok, felül az állami kampányé, alul a Ganz károsultjaié:
A 36 tonnás Lokomo a vasúti híd után még dolgozott az M6-os autópálya déli szakaszán, illetve a 90 tonnás a csepeli telepen, de a cég tönkrement (tönkretették?) és a kárrendezés során a daruk is elkerültek tőle. A két Kato pontos sorsát nem ismerem, valahová vidékre kerültek. A Lokomo 351NS, amely ekkor a daruk közül kiemelkedően a legjobb állapotban volt, a Daru2004 Bt.-hez került és ma is dolgozik, a kezelője is még mindig Tóth Gyuri, a legutóbb a Margit hídnál dolgozott a Dunán bárkáról. A Lokomo
A393NR egy budapesti darus kisvállalkozóhoz került, aki aztán a válságos idők miatt eladta külföldre.
Videón a 90 tonnás, még Budapesten:
Az eladás után külföldön:
Most is eladó. Íme a holland kereskedő ajánlata képekkel, részletes adatokkal:
Lokomo A393NR 10x4 90t Twin engine
Képernyőkép, ha közben eladnák. A gém menethelyzetbe fordítva az utánfutóra támasztva:
